A Marshall egyik sikersorozata a JCM sorozat egyik folytatása a Dual Super Lead (DSL). Ahogy a JCM800 és JCM900 utalt megjelenésének évére (1980, 1990), folytatólagosan a 2000-ben megjelent full csöves Marshall fej a JCM2000 nevet kapta. Pár évvel ezelőtt jelent meg ennek „upgrade-elt” verziója, mely egy elérhetőbb árfkategóriába soroható mint elődje. Az új sorozatot már szimplán DSL-nek hívják é több kivitelben is kapható.

Kezdjük rögtön a legkisebbel - nem kronológiai sorrenden haladva, tekintve, hogy ez jelent meg legutóbb – a DSL5C kombóval. Az idén megjelent 5 Wattos full csöves kombó tulajdonképpen tekinthető egy high-end gyakorló cuccnak, hiszen 1 Wattra „fokozható le” teljesítménye – ezt a hátsó panelen kapcsolhatjuk egyetlen gombnyomással –, gyakorlatilag hálószoba-hangerőn képes kihajtott csöves gitárerősítő hangot produkálni. Nem is akármilyet… Kisebb klubkoncerten vagy próbán is megállja helyét. Van rajta fejhallgató/vonal kimenet, hangszóró emulációval, így az abszolút halk üzemmódban is kellemes marad a játékérzet, vagy koncerten is működik PA rendszerre küldve. Van A DSL5C-t három darab ECC83-as előfok és egy ECC99-es végfokcső hajtja. Két csatorna (Classic és Ultra Gain), közös EQ, de szeparált gain szabályozással. A tiszta csatorna „gain-állománya” kristály-tisztától a crunch-ig, az Ultra gain kifejezetten high-gain szövetig terjed. Ezen kívül kapott egy egy tone shift, illetve egy deep kapcsolót ami egy mély-booster. Van rajta effekt-loop is és lábkapcsolóval válthatóak a csatornák. Egy Celestion Ten 30-as (10”-os) hangszóró került bele.

Az eggyel nagyobb kombó a DSL15C, ahogy a neve is utal rá, 15 Watt teljesítményű – ez trióda/pentóda kapcsolóval felezhető  –  , három darab ECC83 elő- és egy pár 6V6-os és egy ECC83-as végfokcsővel. Ebben már van zengető, ugyancsak kétcsatornás, lábkapcsolható (a reverb is). Egy Celestion G12E 16 Ohm-os, 60W-os hangszóró van benne.

22,9 Kg-os nagytestvér a DSL40C, 40 Watt, szintén trióda/pentóda kapcsolóval felezhető. három darab ECC83 elő- és egy pár EL34-es és egy ECC83-as végfokcsővel. Kapott effekt loop-ot, lábkapcsolható zengetőt, az EQ itt is közös, viszont a volume, gain, reverb, szeparáltan állítható a két csatornán. A tiszta és a torzított csatornán is két gain mód van: clean / crunch, OD1 / OD2. Egy darab 16 Ohm-os Celestion Seventy 80 hangszóróval szerelték. Mostanában nem mást mint Paul Gilbertet láthatjuk DSL40C-n játszani, többek között ebben a két napja készült felvételen Japánban, vagy Joe Bonamassát egy fotelben.

Valószínűleg kevés olyan villanygitáros van aki ne ismerné Edge-et a U2-ból. Ha lehet ezt a kifejezést nem pejoratív értelemben használni, Edge hírhedt a színpadon és stúdióban megszólaltatott effektjeinek mennyisége miatt. A delay kétségkívül az egyik legkedveltebb „játékszere”, meghatározó komponense egyedi hangzásának, kiváltképp a legendás Korg SDD-3000 rack kivitelű effekt. A Korg most piacra dobta ennek pedál formátumú változatát, mely tulajdonképpen magába foglal minden olyan funkciót amit a klasszikus rack verzió és még annál is többet…

A fejlesztésnél nem más asszisztált mint Dallas Schoo, aki közel harmincnyolc éve Edge gitártechnikusa. Az alábbi videóban mesél is a folyamatról. Az SDD-3000 1982-ben jelent meg és számos ismert rockzenésznek jelentett inspirációt, legendás riffek és dalok születtek általa, gyakorlatilag a mai napig stúdió-sztenderd effekt. 2014-re az eredeti dizájnt, funkciókat ötvözve „up-to-date” kialakítással és egyéb aktuális igényeknek megfelelő tulajdonságokkal született újjá KORG SDD-3000 PEDAL néven.

Mit rejt ez a kompakt visszhang-doboz? Nyolc különböző delay típus a klasszikus mellett, mint: analóg, szalagos, modern, kosmic, reverse, pitch és panning. Választható filter, mely az ismétléseket alterálja, ugyancsak opcionálisak modulációs hullámformák, ezek a késleltetés idejét modulálják. A delay time 1 milliszekundumtól 4000-ig tart. Hűen reprodukálták az SDD-3000 előfokot is, melyet sokan az effekt részt bypass-szolva, csak preamp-ként is használtak gitárosok. Hedroom szekció jelzi a dinamikai tartalékot. Sztereó be- és kimenet, illetve MIDI in és out-ot is kapott, így akár külső vezérlő eszközzel is váltható bank. Kihasználhatósága tovább bővül egy másik bemenet által, expression pedál csatlakoztatható, mellyel az effekt paraméterei szabályozhatóak, természetesen tap tempo-val is kalibrálhatjuk. Nyolcvan bank menthető (2x40), az LCR funkcióval multi-tap delayt használhatunk. Modulációs effektek érhetők el, flanger, kórus, vagy Doppler effekt. Programváltásnál a késleltetés kicseng, true-bypass kapcsolású, így nem színez a jelen. A KORG SDD-3000 pedál verziója egy rendkívül jól használható effekt egység, mely hűen reprodukálja mindazt ami rack-es elődjét legendássá tette, emellett tökéletesen megfelel napjaink gitárosainak elvárásainak. Hamarosan itthon is kapható lesz, keressétek a jobb hangszerboltokban! 

Az utóbb pár évben rengeteg olyan gitárzene jelent meg, amiben a zengetés és a visszhang jelentős szerepet játszik a zene atmoszférikus hangulatának megformálásában. Gondolok itt a post-rock hullámra, a reneszánszát élő pszichedelikus rockzenére, vagy akár progresszív metált játszó előadókra, akik előszeretettel használnak különféle reverb és delay effekteket önmagukban, vagy akár azonos funkciójú pedálokat kombinálva, például két zengető, vagy delay szimultán alkalmazásával, „szétmosva” ezzel a gitárhangot. Az ilyesfajta intenciókkal kűzdő gitárosok számára például a Marshall Reflector (RF-1) reverbje remek eszköz lehet az önmegvalósításban. A 2006-ban bemutatott masszív fémházas passive-bypass pedál hat különbőző zengetési módot rejt magában, hall, plate, room, reverse és kétféle rugós zengetőt. Ezekhez három potméterrel szabályozhatjuk: reverb time, damping és level. Egy extra jack-aljzatot is kapott, melybe külső expression pedál csatlakoztatható, mely a zengetés idejét hivatott kontollálni.A megszokott 9V-os táppal vagy elemmel működik, meglehetősen egyszerűen kezelhető.

Újra kapható lesz a Vox Valvetronix termékcsalád! Hamarosan visszatér a múltkorában el-nem érhető előfokcsöves, digitál preamp-pel rendelkező méltán kedvelt sorozat. A széria három egy-hangszórós és egy két-hangszórós kombót foglal magába, rengeteg lehetőséget biztosít amatőr és professzionális felhasználónak, stílustól függetlenül. A 2001-ben debütált Vox Valve Reactor áramkörből született a Valvetronix, mely időről-időre megújult, mai formájában négy különböző kivitelben kapható. A legkisebb a VT20+, egy húsz wattos kompakt erősítő, mely ugyanazokat a szolgáltatásokat tartalmazza hangszínek tekintetében, mint nagyobb testvérei, egészen a VT120+ kombóig. Mik ezek?

Kilencvenkilenc kiváló preset, harmichárom dal-, harminchárom „alapvető” erősítő modell és még ugyanennyi effektezett erősítő modell. Huszonöt kedvelt gitáreffektet (tizenegy pedál emuláció), ugyanennyi modulációs effektet (chorus, flanger, phaser stb.), többféle delay-t (tap tempoval) és háromféle zengetőt kapott mindegyik. A Reactor elnevezésű áramkör dolgozik bennük, egy 12AX7-es elektroncsővel, lehetővé téve a csöves hangkaraktert. Nyolc felhasználói program áll rendelkezésre, ide menthetjük kedvenc hangszíneinket. Az EQ szekció teljes mértékben konvencionális, Gain, Volume, Master Volume, Treble, Middle és Bass potikat tekergethetünk. Hangszínek tekintetében egészen a klasszikus AC tisztától a modern hi-gain hangokig rengeteg kiváló emulációt pakoltak bele. Az output level szabályozási lehetőséggel a teljesítmény csökkenthető, gyakorlatilag bármelyik lehalkítható „gyakorló-üzemmódba”. A fejhallgató kimenet térhatást emulál, így nem lesz túl „direkt” az érzet fülessel sem, ha épp arra van szükség. Opcionális tartozék az VFS5 lábkapcsoló, amivel könnyedén elérhetőek az általunk preferált hangszínek, próbán, színpadi körülmények között.

Ugyan már esett szó a Gitár Blogon róla, további okfejtést érdemel részemről a Mashall eddigi talán legsokoldalúbb csöves feje, sokak szerint talán a legjobb is. A JVMHJS, azaz a JVM Joe Satriani signature erősítő váltotta a gitáros évekig tartó kooperációját az amerikai Peavey-vel, mely eredményekképp született a JSX. Joe már Chickenfoot-ban is használt egy moddolt JVM410-et, ez volt a kiindulási alap a fejlesztésnél. A Satriani signature Marshall fejlesztése 2009-ben kezdődött, Santiago Alvarez fejlesztőmérnökkel.

Mitől más ? Ami rögtön szembetűnő lehet az az első panelre (baffle) húzott tolex, a standard-től eltérően itt az elefántbőr-szerű huzathoz illeszkedik. A potméterek száma és elrendezése gyakorlatilag azonos a nem-signature JVM410-zel, a kapcsolók pozícionálásában van némi különbség, amik a korábbi reverb funkció helyett itt stúdió minőségű, elképesztően dinamikus zajzárat - gyakorlatilag annyira érzékeny, hogy nem tudunk olyan kis dinamikával játszani, hogy ne szólaljon meg a hangszer - rendelhetünk mind a négy csatornához. Ez különösképp hasznos lehet abban az esetben ha például a tiszta hangszínünkhöz nem indokolt a noise gate viszont egy hi-gain kísérethez már igen, vagy ha épp szólóhangszínhez nem szeretnénk zajzárat alkalmazni. Mindegyik csatornán három mód közül választhatunk (zöld, narancs, piros), ezekkel tulajdonképpen a gain mértékét szabályozhatjuk az adott csatornán. Minden egyes csatornán az EQ külön-külön szabályozható. Tehát összesen négy csatorna és tizenkét gain mód áéé rendelkezésünkre, ez elképesztően sok beállítási lehetőséget jelent. Joe így fogalmazott az erősítő fejlesztéséről: „fogtunk egy „stock” JVM410-et, „kinyitottuk” a hangot, jelentős változatásokat végeztünk a négy csatorna hangprofilján, mindegyik kapott egy-egy zajzárat, leegyszerűsítettük és továbbfejlesztettük az effekt-loopot, feljebb „csavartuk” a presence-t… csak, hogy pár dolgot említsek!”

Az erősítő tiszta csatornája merőben eltér a korábbi JVM-féle clean-től,. a Joe Satriani által kedvelt és live setup-jában korábban használt (kb 2001 körül) 30. évfordulós fej a Marshall 6100 alapján készült (zöld mód) és ez tovább „vastagítható” a narancssárga és a piros módoknál, de még épphogy nem crunch hangot produkál. Ugyanez a funkció a crunch és Overdrive csatornákon is megtalálható az előbbibe kerültek alkotóelemek a népszerű AFD fej áramköréből. A crunch csatorna a gain-t az EQ szekció elé helyezi, ennél a zöld mód a korai Master Volume JMP hangot idézi, a narancssárga viszont már a JCM800 harapását, míg a piros egy “tunning” JCM800-ét a nyolcvanas évekből.

Az Overdrive 1 és Overdrive 2 csatorna gyakorlatilag ugyanaz. Gyakorlatban ez például úgy használható ki, hogy kitekerünk egy tetszőleges hangszínt kísérethez az 1-es Overdrive csatornán akár alacsonyabb gain-nel, kevesebb középpel és a 2-es Overdrive csatornán emeljük a gaint, hangerőt és közepet egy egészséges szóló boost-hoz. Mindemellett két különálló Master volume szabályzó áll rendelkezésünkre ha csak hangerőt szeretnénk emelni az egyes csatornáknál. Van egy mid-shift kapcsoló is (kikapcsolva kb 650 Hz, aktiválva 500 Hz), ha szükség van „mid-scooped” hangszínre adott esetben. A standard JVM szériánál kissé kevesebb a gain (így is bőven elég a legkeményebb metál zenéhez is), viszont definiáltabb is. Az előfokon öt darab ECC83/12AX7-es, az végfokon négy darab EL34-es elektroncső dolgozik,

Fekete és kék tolex-szel is kapható, a fejhez tartozó gyári láda standard 1960, Celestion G12T-75 hangszórókkal. Kis hazánkban nem más mint Lukács Peta használja színpadon a JVM410HJS-t, nem véletlenül, véleménye szerint ez az egyik leggyorsabb hangindítással rendelkező erősítő amin valaha játszott. A svéd, progresszív metált játszó Opeth is ezzel rögzítette a legutóbbi lemezének gitársávjait. A Satriani JVM ténylegesen egy all-inclusive erősítő, a csilingelő Marshall tisztától a modern hi-gain-ig terjed a hangszínek spektruma. Szolgáltatásait tekintve verhetetlen a csöves Marshallok között.