Ugyan már esett szó a Gitár Blogon róla, további okfejtést érdemel részemről a Mashall eddigi talán legsokoldalúbb csöves feje, sokak szerint talán a legjobb is. A JVMHJS, azaz a JVM Joe Satriani signature erősítő váltotta a gitáros évekig tartó kooperációját az amerikai Peavey-vel, mely eredményekképp született a JSX. Joe már Chickenfoot-ban is használt egy moddolt JVM410-et, ez volt a kiindulási alap a fejlesztésnél. A Satriani signature Marshall fejlesztése 2009-ben kezdődött, Santiago Alvarez fejlesztőmérnökkel.

Mitől más ? Ami rögtön szembetűnő lehet az az első panelre (baffle) húzott tolex, a standard-től eltérően itt az elefántbőr-szerű huzathoz illeszkedik. A potméterek száma és elrendezése gyakorlatilag azonos a nem-signature JVM410-zel, a kapcsolók pozícionálásában van némi különbség, amik a korábbi reverb funkció helyett itt stúdió minőségű, elképesztően dinamikus zajzárat - gyakorlatilag annyira érzékeny, hogy nem tudunk olyan kis dinamikával játszani, hogy ne szólaljon meg a hangszer - rendelhetünk mind a négy csatornához. Ez különösképp hasznos lehet abban az esetben ha például a tiszta hangszínünkhöz nem indokolt a noise gate viszont egy hi-gain kísérethez már igen, vagy ha épp szólóhangszínhez nem szeretnénk zajzárat alkalmazni. Mindegyik csatornán három mód közül választhatunk (zöld, narancs, piros), ezekkel tulajdonképpen a gain mértékét szabályozhatjuk az adott csatornán. Minden egyes csatornán az EQ külön-külön szabályozható. Tehát összesen négy csatorna és tizenkét gain mód áéé rendelkezésünkre, ez elképesztően sok beállítási lehetőséget jelent. Joe így fogalmazott az erősítő fejlesztéséről: „fogtunk egy „stock” JVM410-et, „kinyitottuk” a hangot, jelentős változatásokat végeztünk a négy csatorna hangprofilján, mindegyik kapott egy-egy zajzárat, leegyszerűsítettük és továbbfejlesztettük az effekt-loopot, feljebb „csavartuk” a presence-t… csak, hogy pár dolgot említsek!”

Az erősítő tiszta csatornája merőben eltér a korábbi JVM-féle clean-től,. a Joe Satriani által kedvelt és live setup-jában korábban használt (kb 2001 körül) 30. évfordulós fej a Marshall 6100 alapján készült (zöld mód) és ez tovább „vastagítható” a narancssárga és a piros módoknál, de még épphogy nem crunch hangot produkál. Ugyanez a funkció a crunch és Overdrive csatornákon is megtalálható az előbbibe kerültek alkotóelemek a népszerű AFD fej áramköréből. A crunch csatorna a gain-t az EQ szekció elé helyezi, ennél a zöld mód a korai Master Volume JMP hangot idézi, a narancssárga viszont már a JCM800 harapását, míg a piros egy “tunning” JCM800-ét a nyolcvanas évekből.

Az Overdrive 1 és Overdrive 2 csatorna gyakorlatilag ugyanaz. Gyakorlatban ez például úgy használható ki, hogy kitekerünk egy tetszőleges hangszínt kísérethez az 1-es Overdrive csatornán akár alacsonyabb gain-nel, kevesebb középpel és a 2-es Overdrive csatornán emeljük a gaint, hangerőt és közepet egy egészséges szóló boost-hoz. Mindemellett két különálló Master volume szabályzó áll rendelkezésünkre ha csak hangerőt szeretnénk emelni az egyes csatornáknál. Van egy mid-shift kapcsoló is (kikapcsolva kb 650 Hz, aktiválva 500 Hz), ha szükség van „mid-scooped” hangszínre adott esetben. A standard JVM szériánál kissé kevesebb a gain (így is bőven elég a legkeményebb metál zenéhez is), viszont definiáltabb is. Az előfokon öt darab ECC83/12AX7-es, az végfokon négy darab EL34-es elektroncső dolgozik,

Fekete és kék tolex-szel is kapható, a fejhez tartozó gyári láda standard 1960, Celestion G12T-75 hangszórókkal. Kis hazánkban nem más mint Lukács Peta használja színpadon a JVM410HJS-t, nem véletlenül, véleménye szerint ez az egyik leggyorsabb hangindítással rendelkező erősítő amin valaha játszott. A svéd, progresszív metált játszó Opeth is ezzel rögzítette a legutóbbi lemezének gitársávjait. A Satriani JVM ténylegesen egy all-inclusive erősítő, a csilingelő Marshall tisztától a modern hi-gain-ig terjed a hangszínek spektruma. Szolgáltatásait tekintve verhetetlen a csöves Marshallok között.