Bár nem kértük, Rob fogta magát és megküldte egy kicsit a JMD-jét. Miért? Mert szereti. A videoban azt mondja már annyit hajtotta most, hogy egyik fülére alig hall:)

Aki nem ismerné a "srácot" vagy arcot vagy nem is tudom hogy hívjam, egy hatalmas idióta, nagyon jó és vicces videokat csinál és csomószor szokott lenni valamiféle kis verseny, amivel komoly cuccokat lehet nyerni. Érdemes feliratkozni a csatornájára, mert akkor mindig kidobja a tecső, ha van valami új video és nem is indulhat jobban a nap, mint mikor az emebr bekapcsolja a gépet és a tecső rögtön kidobja, hogy na, megint van némi új marhulás jó gitározással egybekötve. 5 perc reggeli fül és rekeszizom torna és máris megvan az aznapra kellő gitár inspirációnk.

JEE!

Na, a lényeg, hogy '92-ben volt egy tökjó kis Guitar Legends koncert olyan arcokkal, mint Brian May, Joe Satriani, Steve "the master of the space-age guitar" Vai, Nuno Bettencourt, szóval ilyen kutyaütő iparos szárazfanyűvőkkel. Érdemes megnézegetni youtubeon, fenn van az egész, tudnak a srácok elég jól.

Én most erről a koncertről Driven By You címmel, amit együtt játszanak és a májusi Brian énekli. Nagyon kellemes kis tempós húzós dal.

Háttérben természetesen őrületes Marshall és VOX hegyek. Miért pont azok? Mert azok pont így szólnak:

BLOGTALÁLKOZÓN MEG MINDENKIT LÁTNI SZERETNÉK, AKI EZT ELOLVASTA, NEM ÉRDEKEL, HOGY REGISZTRÁLVA VAGYTOK-E VAGY SEM!!:)

A találkozás öröme, teliszájas vigyorgás, gitározás, ismert és kevésbé ismert gitárosok beszélgetek gitárcuccról és próbálgatnak mindenféle VOX és Marshall erősítőket, effekteket, miegymást.

Na ehhez mit szóltok? Ezért találtuk ki, hogy összehozunk egy író-olvasó találkozót, meghívunk benneteket a titkos bázisunkra, bekötünk néhány hangszerboltban ritkaságnak számító fejet és kombót, előszedünk ezt-azt a varázskalapból, közben kibontunk egy zacskó ropit és megiszunk egy bambit. Szólok néhány gitáros barátunknak, akikről már esett szó itt, jöjjenek el és osszanak meg műhelytitkokat velünk.

Helyszín: Budapest, X. Fogadó u. 3. Hangáruház. 2010. február 25. 16 órától.

Azt találtam ki nektek, drága gitáros barátaim, hogy....................

Készítettem egy rovatot, ahova Andy és Gajdacsi urak készítenek néktek hangszíneket mondenféle KORG, VOX és Marshall cuccokhoz. Effekt, erősítő, miegymás. Ott van jobbra.

Már dobtam is bele egyet. Ha van kedvenc saját szandotok, fogjátok az editor kezelőfelületét és nyomjatok egy capture-t, vagy fényképezzétek le a potiállást, ahogy Gajdacsi úr archivál. De a legegyszerűbb módszer is működik, miszerint tekerd a basszust 4-esre.

Mint írtam pár poszttal elébb (hihetetlen, hogy mindig így kezdem nem?:D..de általában jó sül ki belőle azért, nem? Há de. Na ugye) hogy mostanában elég sokat hallgatok Roy és Ádámot. Az ok nagyon egyszerű, baromi jó zenét csinálnak. Úgy gondolom mindenki meg tudja találni benne azt ami neki kell. A szövegek marhajók, köszönhető volt ez régen nagy részben Szabó Leslienek (a Csapból is én folyoktól kezdve a Trambulinig) is, már egy ideje viszont Roy írja a szövegeket, ahogy ezt nyáron a 2009-es Gitármánia táborban megtudhattuk Ádámtól a gitárkurzusán. Szóval jók a szövegek, a zene pedig igazi tökéletes pop-rock muzsika, amiből szerintem nagyon keveset hallani itthon. Nem túl kemény, nem túl puha, viszont egy biztos, hihetetlen dallamos, ami nem meglepő, hiszen olyan zenéken nőttek fel a srácok, mint például Stevie Wonder, George Benson, vagy mondjuk a Police, ezek már magukban elegek ahhoz, hogy tudjuk, akire ezek a zenék hatottak, ott gond nem lehet.

Bár gitárosok sokan fikkantják a pop zenét, biztosan állíthatom, hogy Ádám gitározását technikai füllel is öröm hallgatni, iszonyat ízzel játszik. Szuperul küldi a chicken pickinget, de simán pengető nélkül is hüvelykujjal és mutatóujjal is nagyon jól boldogul, arról már nem is beszélve, hogy tudja a szerintem a világ egyik legnehezebb dolgát is, amikor az ember csak hüvelykujjal penget, mint ahogy George Benson csinálja nagyon sokat. Ez a sokféle pengetési technika viszont ugye mind másképp szólal meg, és ez igazából a dolog szépsége, hogy bármilyen stílusban el lehet lenni, ha az ember ezeket tudja, a jazztől a country-ig, és az ember nem az erősítőt meg a gitárokat cserélgeti, hanem ott van minden szó szerint karnyújtásnyira, azaz a kezében. Ez egy hihetetlen nagy fegyver tud lenni, nem utolsó sorban olyan különleges ízeket tudunk vinni akár pár hangba is, hogy elképesztő. Én is elkezdtem gyúrni ezekre pár hete és hát mondanom sem kell vért izzadok, de nagyon élvezem.

Na akkor lássunk egy régi-régi RTL reggelis felvételt ahol a Plexi szól. A fejről nem tudom, de a ládáról úgy tudom, hogy magáé Radics Béláé volt, kicsit meg viselt már szegény, de úgy szól ahogy kell. A boardban van egy hangoló és egy Boss blues driver solo boostnak, na meg persze egy VOX 847-es wah és az elmaradhatatlan talk box és ennyi. Minek is több, ha ennyivel ilyet lehet. Jee!