Van logó már:

Nem állhattam meg, hogy az előző poszthoz kapcsolódóan ezt be ne idézzem.

 

XVII. Gitármánia Tábor, "Magyarország legjobb új gitárosa" verseny

 

A hét végén ért véget a tizenhetedik alkalommal megrendezett Gitármánia Tábor Szolnokon. Idén kicsit más volt a program, mint eddig, mivel a Sony Music és a Hanosz által meghirdetett "ujgitaros.hu" verseny döntője is itt került megrendezésre, ráadásul a hét döntős egész héten itt készülhetett a nagy megmérettetésre.
Roppant tanulságos volt ez az egész. Nem akarok -nem is tudnék jelenleg- részletes élménybeszámolót írni az egész táborról, inkább a hét gitárosra, és a versenyre reflektálnék.
Bevallom őszintén, kicsit aggódtam, mivel azon kívül, hogy a zsűri tagja voltam, egész héten a gitárosok "mentoraként" is tevékenykedtem. Önmagában nem ez aggasztott, sokkal inkább a hazai "szakmában" uralkodó fikkantás, versengés, egymás eltaposása, amit most már több mint két évtizede tapasztalok. Ráadásul egy efféle konkrét versenyhelyzet még inkább ki szokta élezni a feszültségeket. ....

Tovább Peta blogjába a teljes bejegyzésért.

"Nagyon nagy öröm volt számomra ez az együtt eltöltött egy hét, és ami a legfontosabb, hogy úgy érzem bármikor számíthatunk egymásra! Jó érzés, hogy még mindig köttetnek barátságok a mai világban, de ezeket ápolni kell, hogy ne vesszenek a semmibe, ezért mindenképp szeretném, ha ezt az életérzést életben tudnánk tartani, akár összejövetelek formájában. Mindenkit nagyon megkedveltem és még azokban is pozitívan csalódtam, akiket másnak gondoltam, mint akik valójában! Remonak és Petának is külön köszönet azért a sok kedves gesztusért, hogy önzetlenül segítettetek nekünk, bármilyen problémánk is volt a felkészülés alatt. Nagyon jó emberek! (Életemben ekkora drukk nem volt még bennem, pedig saját dalról volt szó) 
Végül szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok szeretetet, emberséget, figyelmet amit egész héten kaptam tõletek és a táborban mindenkitõl!
Nagyon remélem, hogy TO BE CONTINUED...!!! 

Rock & Roll-ban gazdag napokat Mindenkinek!

(Z.Kiss) Zalán" 

"Ritkán írok erre a fórumra, de most úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom (írott) szó nélkül az előző egy hét eseményeit. Nagyon hálás vagyok, amiért ezekkel az emberekkel tölthettem az elmúlt egy hetet. Számomra eddigi életem egyik meghatározó hete volt, csodaként gondolok rá, amíg élek..

A "versenyző" brigád minden egyes tagjának gyakorlatilag valamiféle rajongójává váltam. Emberségséges, közvetlen, önzetlen, jó szívű és IRGALMATLAN MÓDON GITÁROZÓ emberek. Krisztián, Andris, Bálint, Zalán, Isti, Lacika! Köszönöm nektek, hogy vagytok és amiért ezen a héten mindenféle rossz versengéstől mentesen lóghattunk együtt! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket! Tartsuk a kapcsolatot!!)

Rengeteget kaptunk mindannyian a rutinos muzsikusoktól a beszélgetések során, amiért szintén elmondhatatlanul hálás vagyok! Both Miki, Makovics Dénes, Kaltenecker Zsolt, Szapi, Remo, Vámos Zsolti, Linda...és LUKÁCS PETA.
Amit a Petáról gondolok-érzek, azt le sem merem írni..
Nagyon-nagyon köszönjük mindazt, amit kaptunk Tőle!!
Remonak pedig hatalmas tisztelet és szintén hála, amiért ezt az EGÉSZET csinálja..
Szintén köszönettel tartozom még Szieberth Tominak, Hajdu Zolinak, Megyeri Lacinak, Sántha Gabeszéknak és mindenkinek, aki a táborban tevékenykedett azért, hogy minden klappoljon!!
A "versenyért" nagyon hálás vagyok, de úgy gondolom, hogy mindez egy apró pont az I-n. Szerintem mindenki nyert. A díjak csodálatosak és nagyon-nagyon örülök nekik..A legnagyobb kincs azonban az egész hét élménye.

Sokáig fogom emlegetni még mindezt..

Ha valamit/valakit kihagytam lányos zavaromban, azért elnézést kérek előre is, pótolom, ha magamhoz tértem..

(Lee) Olivér"  

"Na, hát gyerekek, gxxi nagy volt az egész tábor!

Óriási köszönet Andrásik Remónak, aki ezt az egészet 17 éve életben tartja, és most nekünk is lehetőséget adott részt venni benne. 
Nagyon jó volt látni azt a lelkesedést, amivel a mi produkcióinkat kísérte figyelemmel már a próbák során, és hogy ez a verseny a tábor egyik, ha nem épp a legnagyobb csúcspontja lehetett. 
Hatalmas respect Petának, mert akkora gitáros/muzsikus, hogy a fal adja a másikat, és mégis az egyik legemberibb ember, akivel valaha találkoztam. Köszönet neki is mindenért, "az biztos"!  
Rengeteg feledhetetlen élmény ért, óriási volt megismerni Makovics Dénest, Szappanos Gyurit, aki a leghatalmasabb sztorizó és viccmesélő "gép", akit valaha láttam, amellett, hogy mekkora basszusgitáros! Megtisztelő volt vele játszani a Little Wing-et, és nem kevésbé dőlni a poénjain és példabeszédein 
Személy szerint nagyon örültem, hogy Vámos Zsolti szeretett volna játszani velem egyet az egyik este, megdöbbentő volt, ahogy a kis JamVox-on is hogy megdörrent a Les Paul a kezében... Előtte meg az Orange Thunderverb, Marshall JVM és ENGL fejek közös próbálgatása közben hallani azt, hogy milyen bitang soundokat tekert ki mindenből! 
Both Mikinek is köszönet, hogy egy teljesen más aspektusból ismertette meg velünk a zenét, és a gitározást, remek volt látni, hogy valaki ennyire szereti a magyar népzenét, kutatja, gyűjti, és irgalmatlan stenkkel és sebességgel gitározza, miközben fejet hajtott az előtt, amit mi csinálunk, bármennyire is nem az ő világa! Azt hiszem semmi baj nem lenne ezzel az országgal, ha mindenki olyan nyitott lenne mindenre, mint ő..

Továbbá hatalmas volt Alapi Steve és Birta Miki kurzusa, és jó volt látni Szekeres Tamást is élőben, ami az aznapi csúszások miatt végül azt eredményezte, hogy lekéstem Tornóczky Feri és Nagy Jancsi kurzusáról, de szerencsére Feriről régóta tudom, hogy mekkora állat módon gitározik! 
Mohai Tamás sajnos nem tudott eljönni végül, amit nagyon sajnáltam, reméljük majd jövőre..

Jó volt összefutni Farkas Csongorral, Gregg-el, vagy épp megismerni Kasledert, akinek ezúton is üzenem, hogy kipróbáltam a pedáljait, ahogy kérte, és kxxxa jók! 
Szieberth Tamás is végig nagyon jó fej volt, akárcsak Megyeri Laci, de igazából ebben a táborban mindenki halál jó arc volt, akár józanon, akár nem szomjasan, ami azért viszonylag gyakran előfordult ugyebár. 

És végezetül, de nem utolsó sorban nagyon örülök, hogy megismerkedtünk a döntős srácokkal, együtt "éltünk" egy rövid ideig, tényleg jó volt látni, hogy nem volt semmi rivalizálás, hanem végig barátságban, egymást segítve és stenkkelve tudtunk együtt dolgozni.

És itt is megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak Lee Olivérnek, aki amellett, hogy remek gitáros, egy arany ember!

Jövőre senki ne hagyja ki!!!

(Lovrek) Krisztián"  

"Olivér, és Krisztián gyönyörűen leírták amiket én is gondolok a táborban töltött időről.
Hihetetlen jó volt!!!!!!!!!!!
Nem is vagyok képes irásba foglalni, de például újra lett kedvem improvizálásokat gyakorolni, pedig már jó pár éve "leszoktam" róla, és a ctrl C ctrl V gitározzással foglalkoztam kizárólag.

Eddig!

Most nagyon impróra lettem ösztönözve a többiek zenélését látva.
Inspiráló volt a tábor, a "verseny", és a résztvevők.
(már gyártottam magamnak új edzéstervet is, sőt ma már el is kezdtem)
Remon, Petán, Vámos Zsoltin (akik egyszerűen csodálatra méltóak, és csupaszív emberek) kívűl én még szeretném nagyon meg köszönni Pacziga Lindának, "hatalmas" Gábornak (nem tudom a teljes nevét, de amikor a koncert után megölelt, hirtelen nagyon picikévé váltam ) akik lelkiekben támogattak.

Szieberth Tominak, Verók Andrisnak és egy Zsolti nevű srácnak akik meg technikai dolgokban segítettek elképesztően önzetlenül.

(Zsolti egy 17 éves Miskolci srác aki a saját gitárjából kiszerelt egy alkatrészt nekem ami a döntő előtti éjjel kiesett a gitáromból....)
Olivér, és Krisztián lámpával segitettek sokáig keresni éjjel a fűben
Szinte semmi esélyünk nem volt megtalálni, mégis keresték.

Na ilyen volt ez az egész. Nem tudom leírni mennyi jó, önzetlen, barátságos dolog volt benne.

(Virághalmy) Bálint"

Azért nem írom, hogy szemével, mert a tábor időtartamának 90%-ában a RádióMánia stúdiójában ültem, és hangfalaim voltak az elsődleges hírmondók. (Egyébként egy a táborban történt hangfalteszt után meg is tartom őket :) Rendes munkaidőben dolgoztam, kilenctől ötig (persze ez az öt nem az az öt). Mentségemre legyen az, hogy mondjon valaki egy gitárost, aki nem ugyanilyen százalékban gitározott. Illetve így kellett volna legalább is tennie. Legalább is szerintem. Különösen a hét elején volt olyan, hogy érdektelenséget és az (inter)aktivitás jelentős hiányát éreztem (természetesen a rádió szűrőjén keresztül. lehet, hogy csak közvetítő vonal nem volt még). E lassan forgó alapállapot aztán a hét vége felé vagy tényleg , vagy csak a rádióban pörgött tetőfokáig. Ezt már nem tudom, mert az élő adás vákuma szombaton végleg beszippantott, amikor is - idén nyáron kereken 15 éves - rádiós pályafutásom egyik legjobb élő adását csináltam végig, persze nem egyedül. Jó volt a stúdióban összefogni műsorfolyammá a sokmindeneket, - aznapi első adásba kerülésük sorrendjében - Hermann Jánost, az utolsó FA10 órát, Szabó Kareszt, Andrásik Remót, Túrót és a Broadway-t :), Szappanos Gyurit, a komplett Thanks Jimi cuccot főszervezőstül-Szolnok főterestül, a tábor zenekarait, az elméletben örökké, a gyakorlatban majdnem mindig száguldó Pálcát, aki megszáguldómikrofonált akit csak tudott, majd átadta a stafétamikrofont Tibinek, és még sok mindenki mást (biztos felejtettem ki, mert akkora pörgés volt), még egy kutya (Bogi) is vendégünk volt. Tibi már 2009-ben is betelefonáló hallgatója volt a kutya se hallgatjának, de idén annyit hívta az adást, hogy lefogyott a pénz a feltöltőkártyájáról, vagymi. Ekkor bejött a stúdióba személyesen dalt kérni, majd ott maradt meghallgatni, mert a mi hangfalainkon jobb, mint a szobájukban lévő rádióvevőn. Fletcher és Munson bácsik nem hiába mértek anno sokat, ez utóbbi összehasonlító teszten is átment a két finn tojás, a Kalevalában mégiscsak lehet valami :). Minden esetre Tibi azóta RádióMánia munkatárs.

Egyébként egy ilyen kicsi rádió stábja majdnem olyan, mint egy zenekar. Itt is vannak összeugrások, kiabálások, rettentően jó - az együtt zenélés mintájára - együtt műsorkészítések. Itt is fontos, hogy figyeljünk egymásra, halkuljunk el, mikor a másik "szólózik", legyünk pontosak, azt tegyük ami a dolgunk, és amit csinálunk az belülről jöjjön. Itt is van, mikor elbxxxxuk [bünti], nem úgy sikerül, a másik nem akkor lép be, amikor kell, stb. stb, ilyenkor mi is bejöttünk még 1x. Az arányok (sajnos) nálunk a rádióban is hasonlóan alakultak, mint a tábori zenekaroknál, akik még a pénteki, szombati koncerteken is alkalmanként letépték egymás fejét egy-egy hangszer hangerejével, amitől persze adásban is szxrul szóltak. [bünti] A legnagyobb különbség, hogy a RádióMánia vasárnaptól vasárnapig folyamatosan "színpadon" volt. Időnként ugyan konzerv haknival (pl. Hofi, vagy gép által szerkesztett zene), de pont a profi zenészek tudják, egy haknival mennyi meló van…

Mindent összegezve utalni tudok Norbörg tavalyi beszámolójára a mélyrepüléssel és magasban szárnyalással. Mindkettő jutott mindkettőnknek idén is. De zseniálisan nagyon nagyon jól éreztem magam és szeretnék jövőre is ott lenni. Azért mondom szeretnék, mert az a feltétel (kxxxára utálom az ilyet [bünti]), hogy kicsit mások is figyeljenek oda a RádióMániára, vagy mondjuk ki, hogy felesleges és nem kell. Csütörtök estig csak a Hajdu Audmax Zolitól kapott pár húrkészletünk és 2 baseball sapkánk volt, amit el tudtunk játszani. Pedig nem kereskedelmi médiás játékot csináltunk, ahol az a kérdés hány ujjad van egy kezeden (mert ugye ha a kettő együtt a kérdés, akkor az egység sugarú hallagatónak bonyolult matematikai műveleteket kell végezni és csak n-1szer hívja fel a 0690-et). Próbáltunk mindig olyan kérdéseket feltenni, hogy a válaszból direkt visszajelzést kaphattak a tanárok, szervezők és hangszerforgalmazók. Ahány ajándék, annyi értékes mondat egy-egy táborlakótól RÖGZÍTVE. Az igazságosság kedvéért meg kell említenem Verók Stageshop Andrist, és a Fenderes srácokat, akiktől a hét vége felé azért szereztünk még cuccot, hogy szombaton is lehessen játék a Végső Rakendról című n+1 órás műsorban…

Amikor élő adásban bontottuk a stúdiót, Tibinek (akinek nem szóltunk, hogy jöjjön, magától segített) éppen kb. 30 másodpercig nem tudtam több tennivalót adni, mikor megszólalt: "Adjatok valami feladatot, mert unatkozom!". Ez a követendő példa emberek!

Felsorolás nélkül nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, hozzátett! És mindenki bxxxxa meg, aki hátráltatott! [bünti]

Egy régi (asszem '97) Rádiótechnika újságban olvastam: "Az amatőr nem azért amatőr, mert nem profi, hanem mert azt hiszi magáról, hogy profi, pedig csak amatőr."

Tavaly és idén iskolarádiót csináltam, még ha arányában esetleg le is kentem vele más, akár országosan sugárzó iskolarádiókat. A két éves RádióMánia kísérlet sikerrel zárult. Nekünk is még sokat kell még tanulni a mi "hangszereink" tapasztaltabbjaitól, mint pl. mr1-Kossuth, BBC, DW, RFI, BR, CRI…(akinek esetleg valamelyik nem világos, guglizzon rá!, aztán meg hallgasson is bele!) na bxxxxameg hát nem mindegyik közszolgálati? [bünti]

A profi rádiózás most kezdődik… Öveket és antennákat bekötni!

Biztos megköveznek, de vállalom.

-pista-