Azért nem írom, hogy szemével, mert a tábor időtartamának 90%-ában a RádióMánia stúdiójában ültem, és hangfalaim voltak az elsődleges hírmondók. (Egyébként egy a táborban történt hangfalteszt után meg is tartom őket :) Rendes munkaidőben dolgoztam, kilenctől ötig (persze ez az öt nem az az öt). Mentségemre legyen az, hogy mondjon valaki egy gitárost, aki nem ugyanilyen százalékban gitározott. Illetve így kellett volna legalább is tennie. Legalább is szerintem. Különösen a hét elején volt olyan, hogy érdektelenséget és az (inter)aktivitás jelentős hiányát éreztem (természetesen a rádió szűrőjén keresztül. lehet, hogy csak közvetítő vonal nem volt még). E lassan forgó alapállapot aztán a hét vége felé vagy tényleg , vagy csak a rádióban pörgött tetőfokáig. Ezt már nem tudom, mert az élő adás vákuma szombaton végleg beszippantott, amikor is - idén nyáron kereken 15 éves - rádiós pályafutásom egyik legjobb élő adását csináltam végig, persze nem egyedül. Jó volt a stúdióban összefogni műsorfolyammá a sokmindeneket, - aznapi első adásba kerülésük sorrendjében - Hermann Jánost, az utolsó FA10 órát, Szabó Kareszt, Andrásik Remót, Túrót és a Broadway-t :), Szappanos Gyurit, a komplett Thanks Jimi cuccot főszervezőstül-Szolnok főterestül, a tábor zenekarait, az elméletben örökké, a gyakorlatban majdnem mindig száguldó Pálcát, aki megszáguldómikrofonált akit csak tudott, majd átadta a stafétamikrofont Tibinek, és még sok mindenki mást (biztos felejtettem ki, mert akkora pörgés volt), még egy kutya (Bogi) is vendégünk volt. Tibi már 2009-ben is betelefonáló hallgatója volt a kutya se hallgatjának, de idén annyit hívta az adást, hogy lefogyott a pénz a feltöltőkártyájáról, vagymi. Ekkor bejött a stúdióba személyesen dalt kérni, majd ott maradt meghallgatni, mert a mi hangfalainkon jobb, mint a szobájukban lévő rádióvevőn. Fletcher és Munson bácsik nem hiába mértek anno sokat, ez utóbbi összehasonlító teszten is átment a két finn tojás, a Kalevalában mégiscsak lehet valami :). Minden esetre Tibi azóta RádióMánia munkatárs.

Egyébként egy ilyen kicsi rádió stábja majdnem olyan, mint egy zenekar. Itt is vannak összeugrások, kiabálások, rettentően jó - az együtt zenélés mintájára - együtt műsorkészítések. Itt is fontos, hogy figyeljünk egymásra, halkuljunk el, mikor a másik "szólózik", legyünk pontosak, azt tegyük ami a dolgunk, és amit csinálunk az belülről jöjjön. Itt is van, mikor elbxxxxuk [bünti], nem úgy sikerül, a másik nem akkor lép be, amikor kell, stb. stb, ilyenkor mi is bejöttünk még 1x. Az arányok (sajnos) nálunk a rádióban is hasonlóan alakultak, mint a tábori zenekaroknál, akik még a pénteki, szombati koncerteken is alkalmanként letépték egymás fejét egy-egy hangszer hangerejével, amitől persze adásban is szxrul szóltak. [bünti] A legnagyobb különbség, hogy a RádióMánia vasárnaptól vasárnapig folyamatosan "színpadon" volt. Időnként ugyan konzerv haknival (pl. Hofi, vagy gép által szerkesztett zene), de pont a profi zenészek tudják, egy haknival mennyi meló van…

Mindent összegezve utalni tudok Norbörg tavalyi beszámolójára a mélyrepüléssel és magasban szárnyalással. Mindkettő jutott mindkettőnknek idén is. De zseniálisan nagyon nagyon jól éreztem magam és szeretnék jövőre is ott lenni. Azért mondom szeretnék, mert az a feltétel (kxxxára utálom az ilyet [bünti]), hogy kicsit mások is figyeljenek oda a RádióMániára, vagy mondjuk ki, hogy felesleges és nem kell. Csütörtök estig csak a Hajdu Audmax Zolitól kapott pár húrkészletünk és 2 baseball sapkánk volt, amit el tudtunk játszani. Pedig nem kereskedelmi médiás játékot csináltunk, ahol az a kérdés hány ujjad van egy kezeden (mert ugye ha a kettő együtt a kérdés, akkor az egység sugarú hallagatónak bonyolult matematikai műveleteket kell végezni és csak n-1szer hívja fel a 0690-et). Próbáltunk mindig olyan kérdéseket feltenni, hogy a válaszból direkt visszajelzést kaphattak a tanárok, szervezők és hangszerforgalmazók. Ahány ajándék, annyi értékes mondat egy-egy táborlakótól RÖGZÍTVE. Az igazságosság kedvéért meg kell említenem Verók Stageshop Andrist, és a Fenderes srácokat, akiktől a hét vége felé azért szereztünk még cuccot, hogy szombaton is lehessen játék a Végső Rakendról című n+1 órás műsorban…

Amikor élő adásban bontottuk a stúdiót, Tibinek (akinek nem szóltunk, hogy jöjjön, magától segített) éppen kb. 30 másodpercig nem tudtam több tennivalót adni, mikor megszólalt: "Adjatok valami feladatot, mert unatkozom!". Ez a követendő példa emberek!

Felsorolás nélkül nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, hozzátett! És mindenki bxxxxa meg, aki hátráltatott! [bünti]

Egy régi (asszem '97) Rádiótechnika újságban olvastam: "Az amatőr nem azért amatőr, mert nem profi, hanem mert azt hiszi magáról, hogy profi, pedig csak amatőr."

Tavaly és idén iskolarádiót csináltam, még ha arányában esetleg le is kentem vele más, akár országosan sugárzó iskolarádiókat. A két éves RádióMánia kísérlet sikerrel zárult. Nekünk is még sokat kell még tanulni a mi "hangszereink" tapasztaltabbjaitól, mint pl. mr1-Kossuth, BBC, DW, RFI, BR, CRI…(akinek esetleg valamelyik nem világos, guglizzon rá!, aztán meg hallgasson is bele!) na bxxxxameg hát nem mindegyik közszolgálati? [bünti]

A profi rádiózás most kezdődik… Öveket és antennákat bekötni!

Biztos megköveznek, de vállalom.

-pista-