Sziasztok

 Azt hiszem ahogy telnek az évek és az ember egyre több zenét meghallgat, elég komolyan elkezd változni az ízlése. Ezt magamon is érzem és sok barátomon ismerősömön is észrevettem már. Ez sokszor eszembe jut mostanában. Valahogy nekem úgy tűnik a dolog, mintha egy nagy kört járnánk be, ki hamarabb ér vissza az elejére, ki később, nagyobb utat megtéve.

Az egész valahol ott kezdődik, hogy bizonyos okokból (összhangzattanilag és biológiailag biztos megmagyarázható a dolog, de ehhez nem értek) vannak dallamok, szandok, zenék, amik egyszerűen kellemesek a fülünknek. Ezt talán a kicsi gyerekeken lehet látni legjobban, hogy bár a szöveget nem is értik, pláne ha angol vagy más nyelvű dalról van szó de valamiért tetszik nekik az adott dal. Aztán elkezdenek felnőni és egyre inkább kísérleteznek a zenékkel, meghallgatnak mindent. Én is így voltam, ha valakin megláttam egy pólót, amin egy zenekar volt vagy egy cédét vagy bármit azt meg akartam hallgatni. Így jöttek a keményebb zenék a polyritmia meg hasonlók, mikor az ember azért hallgatja a zenét mert érdekes és élvezi számolni a tizenhatodokat. Ennek is megvan a varázsa. Aztán az ember elkezd gitározni és orrba-szájba hallgatja a gitárosokat, instrumentális zenét, meg sok más hangszeres zenét például saxofont, meg trombitát, billentyűsöket, megintcsak egy cél érdekében, hogy valamit el tudjon lesni tőlük, mit hogy játszanak technikailag, átvenni egy kicsit a dallamvilágot, mi a jellegzetes játékukban, hogy épül fel a stílusuk, stb. Aztán az ember szépen elkezd puhulni és már szinte ciki zenéket meghallgat, popot, RnB-t, még a tévében sem kapcsolja el a Britni Szpirszt, mert észreveszi, hogy igazából abban is vannak teljesen jó dolgok, és valamiért tetszik a dallamvilága, és ha szimplán csak áthangszerlnénk a dalokat és mondjuk gitárral adnánk elő akkor teljesen más lenne az egész de a dal megmaradna. És itt vissza is értünk a kör elejére, mert kiskoromban is ugyanezért tetszettek volna ezek a pop dolgok.

Már egy ideje akartam írni valamit erről a John Mayer nevű fickóról, akit szerintem itthon elég kevesen ismernek sajnos, pedig iszonyat jó dalokat ír, eszméletlenül gitározik és nem kevés feeling szorult belé. Ő az akinél legutóbb kikötöttem és most kb 2 hónapja gyakorlatilag csak őt hallgatom. Igen pop zene és itt a popot érthetjük nyugodtan úgy, hogy popular hiszen ebből a szóból ered. Szerintem tökéletes egyensúly a hangszerek között és harmónia az énekkel. Egyszerűen jó hallgatni. Nem is akárhogy szól a srác élőben.

Utánaolvastam mit is használnak élőben a zenekarral és találtam pár érdekes dolgot, amitől egyből megértettem mitől is szól úgy a cucc ahogy. A basszus mikrofonozva és egy Avalon U5-ös DI boxon keresztüll jön, ez oké, ezt általában így szokták. Viszont az akusztikus gitárt egyetlen Avalon U5-ösön küldik keresztül teljesen szárazon, mielőtt bemegy a PA-ba ("Mayer raves about the sound of the U5, which he calls a huge improvement over basic direct boxes and well worth the investment.." azaz óriási a különbség más DI boxokhoz képest és nagyon megéri ezt használni) A pultnál pedig szintén komoly cuccokat találunk: "For outboard effects, he uses 16 channels of the new Clair custom Dolby Lake Processors, two Lexicon PCM 90s, an Eventide H3000, four Avalon 737 compressors (for Mayer's vocal and acoustic guitars), four dbx 160x compressors on the band acoustics and bass channels, eight Aphex gates on the drums and a Midas XL88 on a submix for the internal talkback system"

Az U5-ös abban a kis fekete dobozban van a lábánál rendezői balra a mikrofon mellett, több videon látszik, meg a rackben is van egy a basszus láda mellett

-Andy-