Találtam egy 2003-as videot, amin Richie Kotzen egy Marshall plexin küldi (már úgy is régen esett szó róla, pedig megérdemli:)). Sosem hallottam még tőle sehol ezt a dalt élőben, de ez a koncert valamiért nagyon különleges volt, bármelyik számot megnézem erről a buliról, ami található youtubeon ott varázslat van, ahogy itt is.
Hihetetlen jó szand van itt szerintem. Igen, tudjuk, hogy a szand a kézben lakozik, de nem árt, ha van valami, ami segít hűen kihozni belőle. Érdekes, hogy régen nem szerettem a Marshallokat és több emberrel találkoztam, aki így volt vele. Miért? Próbáltam JCM80-ast és 900-ast is, de volt a kifogásom, hogy zavar az, hogyha tompítva dzsidzsizek, akkor nem rúg úgy ahogy én szeretném, hanem inkább hallatszik, ahogy a pengetőm hozzáér a húrhoz, az attack, és kihallom a húr hangját. Ez érvényes volt mindenhol, nem csak a dzsidzsinél, pontosan azt hallottam, amit csináltam a pengetővel, részletesen kijöttek a kis nüanszok. Persze, hogy nem tetszett, ki az aki szereti hallani a hibáit? Mert bizony ha rosszul fogtam meg azt a hangot akkor az hallatszott. Kitaláltam, hogy a Marshall nem az én világom.
Aztán évekkel később újra kipróbáltam a JCM800-ast. Csodálkoztam is, de nagyon tetszett. Rájöttem, hogy a helyzet az, hogy mostmár , hogy eltelt pár év és lett egy kicsivel több gyakorlatom a gitározásban, igenis örülök, ha pontosan az szól a cuccból, amit játszom. Szeretem a dinamikát, ha finoman pengetek vagy levszem a hangerőt szeretem, ha letisztul a hang és ha odacsapok akkor jöjjön az a vastag középdús etalon kráncs (ugye Vámos Zsolti?:)). Egyre inkább ez jár a fejemben mostanában, különösen akkor szokott eszembe jutni, mikor így reggel fél 11 felé Kotzen videot nézek, vagy például Roy és Ádámot hallgatok, amit mostanában elég sokat csinálok és csak csodálkozom azon, milyen ízzel meg tud szólalni egy gitár akár akkor is, ha teljesen száraz. Na de Ádámról majd egy következő posztban.
Itt pedig az ígért Richie video, ami tökéletesen példázza azt az artikulált szandot, amiről beszéltem (a video minősége persze nem csúcs, de a karakter jól hallatszik). Ahol kell karcol, akkordnál minden hang elkülönülve hallatszik, szólónál is hallani a húrok fémes tiszta hangját, mégis ott van a gain, a kráncs és simán kijön minden, nem érzi kevésnek az ember. Na ezért szeretem!
Kommentek