Lukács Petával volt szerencsém beszélgetni a november 18-án megjelent War & Peace című szólólemezének felvételeiről, gitáros, de még inkább gitárhang-megfejtő fejjel, fejről, ládáról, gitárról, hangszedőről, szólásról, de nem közmondásról. A szemfüles, de leginkább „füles” olvasóknak némi segítséget is adhat ez a rövid interjú, egészen pontosan azoknak, akik megvásárolták már a lemezt és részt vesznek a nyereményjátékon.
Gitár Blog: Milyen erősítő(ke)t használtál a lemezfelvételnél?
Lukács Peta: Valójában a lemezen a főszereplő a 6100-as Marshall fej, a kíséretek körülbelül 90%-át vele játszottam fel. Egészen pontosan a kettes és a hármas csatornáján, felváltva, bármiféle külső booster nélkül, tehát ezeknél teljességében az erősítő natúr hangja szól. A felvétel érdekessége, hogy szinte végig IsoBox-ot használtam. Van „sztenderd” 4x12-es ládám is, de a felvételeket nem azzal rögzítettem (kivéve a Waltz kíséretét). A ládán beállított hangszínhez képest az IsoBox-nál sokkal több magasat kellett adagolni az adott csatornán, a magas illetve a presence is körülbelül 3 óra körüli állásba volt feltolva. Amire a felvétel közben jöttem rá, hogy a hangszóró sokkal többet számít az összképben, az erősítő inkább a hang struktúráját határozza meg. Tehát az érzet, amit valójában a gitáros érez, például, hogy mennyire gyors a gitárhang, milyen erős az attack, mennyire hosszú a hangkitartás stb., mindezekkel szemben a hang spektruma sokkal inkább függ a hangszórótól. Ezért is, most először ennél a lemeznél kísérleteztem a hangszórókkal. Arra jutottam, hogy a kíséretekre a Celestion Vintage 30-at fogom használni, mivel annak kicsit „karcosabb”, „erőszakosabb” hangja van, ami itt kifejezetten előnyös tulajdonság, szólókra viszont jobban bevált a Celestion Greenback, aminek inkább középdúsabb, melegebb, vaskosabb hangja van. Tehát alapvetően az volt a koncepció, hogy a kíséreteket zömében a 6100-assal és V30-cal játszom, viszont itt csak két mikrofont használtam, egy RH Sound kondenzátormikrofont, és egy Senheiser MD-421-est, a szólóknál (ahol egyébként néhány nótában szól a YJM Signature Marshall fej is, Kasléder DLT-vel, mint booster) viszont már három mikrofont, ezeknél használtam Shure SM 57-et is.
GB: Mi újság a Marshall MG-vel? Mint tudjuk szól egy a lemezeden is valahol, a vájtfülű lemezvásárlók egyike meg is nyerhet egyet.
LP: Igen, valóban. Használtam egy Marshall MG50CFX kombót. Viszont most elárulom, hogy egy másik dal szólórészét is ezzel játszottam fel, úgy, hogy az MG hangfal kimenetét kötöttem az IsoBox-ra, ez pedig a Waltz. Tehát nem ez az a dal, amire gondoltam. J Annyit még elárulok, hogy a keresendő nótában a Marshall MG-t a 6100-as Marshall végfokjára kötöttem, így készült a felvétel.
GB: Milyen effekteket használtál?
LP: A torzítás előtti effektek a Line6 M13-ból jöttek; wah, whammy, phaser, reverse delay, ring modulator stb. Octafuzz-t is használtam, hol a Kasléder-félét, hol a Voodo Lab Proctavia-t.
GB: Milyen gitárok szólnak a lemezen?
LP: A rockos, metálos kíséretek nagy része egy Ibanez Destroyer-rel került feljátszásra, H-ra lehangolva. Egy-két nótában a héthúros Ibanez RG2027 is játszott. A szólóknál leginkább a Medgyesi Tibi által készített gitár szól, ezen kívül a 2027-es Prestige Ibanezt is használtam pár nótában. A Prayer című dalt a Yamaha Pacifica 510-essel vettem fel, amiben egy kísérleti jellegű hangszedő van, Sublime, csakúgy mint az összes többi gitáromban.
Kommentek