Egyszer volt "holnemvolt" egy basscamp Warcick országban. Itt járt Balázs Győrből. Írt róla, mi pedig közöljük, mert jó olvasni. :)

Telefon: - Van kedved menni a Warwick Bass Campre?
Gyomor-golyó,pulzus-ezer,mosoly állandósult-idétlen-béna
Én:- Van!
Innen már csak pénz kellett, meg benzin, meg matrica, meg idő, meg egy GPS.
Végülis mégiscsak 14 világsztár tanít 5 napig, zsírtüdőmájvese, max utána nem eszünk……

 

 Az út

Az út a maga 755 kilométerével első ránézésre hosszúnak tűnik, és az is!  Bár akkor még nem tudtam, hogy miért. Úgy gondoltam, egy enyhén germános tuning, háromajtós Astra G stílusos társ egy ilyen úthoz – majd bandázok a kúton a német Golfosokkal -, így hangszereim a csomagtartóba, aprósüti a jobb egyre, pályamatrica a szélvédőre (szlovák és cseh, az egyiket alulra, a másikat felülre, ha összekeveritek, akkor szétbírságolnak a helyiek!!!), és indulás! A GPS-ből Andrea hangja zengett végig, nem olyan kedves, mint az otthonié, de megteszi. Pozsonyig nem is volt igazán gond, onnantól viszont egészen Prágáig az autópályát valószínűleg a világörökség részévé nyilvánították, mert kb. 150 éve nem lett felújítva. Kísértetiesen emlékeztetett a kelet-német Schönefeld repülőtér kátránnyal ragasztott leszállópályájára ’89-ből. Valahol jó érzés volt tudni, hogy a dolgok nem változnak.

Tovább a teljes cikkhez >>>>>