Tudom! Az elsőt szeretnéd megismerni, de most mégis a másodikkal kezdjük! JMP...azok a varázslatos 70'-es évek... Mielőtt gyomrába döftem a szikét, egy percre megszólaltattam. Már óvatos vagyok. Napjaink „olyan mintha az lenne...de nem az", készülékei után a gyanakvás ördöge nem hagyott nyugodni, de a soundot meghallva elégedetten nyugtáztam: itt bizony nincs semmi simli. Csöves a kicsike. Puritán egyszerűségű kezelőszerv készlet, Volume, Treble, Bass. Kétsávos szabályzó foglalja össze a hangszín szekciót, mégis jól oldja meg, hozza a 70'-es évek közepén meghonosodott Marshall hangzást. Most aztán nincs gondod azzal, hogy agyig vezérli a Volume, a végfokot, sőt ideális lett a helyzet, hiszen egyetlenegy Wattnyi a teljesítmény, nem zavarsz vele senkit, nem roskad össze a színpadi díszlet. Húzom-húzom a Volume-ot, koppp, mégis kellene még egy kicsi! Hátra kell nyúlni, ott bújik meg a Gain kapcsoló, húúúú de jó, hogy van. Nyomom... és beugrik a megfejtés. Éppen most modolom Dandó Zoli 2203-asát, ott a „Low" jack-en van a Gain kapcsoló, és ugyanezt csinálja! Benyomva eljuthatsz az AC-DC-ig. Sokan értetlenül kérdik, miért hátra került a kapcsoló, hisz enyhén szólva nem zsufi az előlap. A válasz egyszerű: így nem kell relézni, kapcsoló-áramkörözni, mert éppen ott helyezkednek a Gain áramkör elemei.

Nem a bonyolítás volt a cél, hanem a hetvenes évek jellegzetes hangzásvilágának megjelenítése. A bemeneti fogadóállomás reprezentánsa természetesen az ECC83-as kettős trióda, melyet JJ-ből válogatott a cég, és piros VLVE 00066-nak nevezték el, találkoztam már vele más Marshall erősítőkben is. A meghajtó-fázisfordító cső már kínaiból válogatott sárga VLVE 00049, jól van ez így, jó a szereposztás.

Az előerősítő áramkör tulajdonképpen a 2203-as, 2204-es erősítők áramkörének némileg módosított változata, miért is lenne más. A végerősítő fokozat elmés, egyedi ötlet. Csak úgy jelenhet meg a hangszóró felé tolmácsolva a sound, ha hűen követjük az eredeti elvet, vagyis ellenütemű végfokot kellett megvalósítani, de úgy hogy az aprócska motyó méreteit ne ordítsa túl. Ennek zseniális megoldása, hogy két ECC 81-es triódával építették meg a végfokot, mégpedig úgy, hogy oldalanként párhuzamosan van kötve a kettős trióda két eleme. Így tökéletesen le van majmolva a 100-as végfok struktúrája, csak azzal az „aprócska" különbséggel, hogy a kimenő teljesítmény egyetlen egy Watt! Ez a „hatalmas" teljesítmény 0,1 W-os gyakorló hangerőre csökkenthető, szükség esetén. Természetesen 8 és 16 ohmos kijárata is van, mint a nagy testvéreknek. A vég-pónik 220kOhm-22mikroFarad katódkomplexummal vannak beállítva, csövenként 4-5 mA-es áramra, anódfeszültségük 250 Volt. Rafinált a disszipációt segítő megoldás, hogy a két végcső, és a meghajtó-fázisfordító, egy hűtőlemezbe kapaszkodik, ezzel segítve a hő leadást. Jól méretezett, szemet gyönyörködtető a kimenőtrafó, jó minőségű permalloy vason. Nincs spórolás, aláméretezés, kb. ekkora a kimenő 20/20-as ban! Az összes csövet egyenfeszültséggel fűtik, a zajszint kiváló. Az egész elektronika kialakítása, megvalósítása szemet gyönyörködtető. A kombó  egy Celestion  G12N-40-es kerámikus mágnesű hangszórón „tombol", markáns, kemény tónusra hangolva. Meghallgattam az erősítőt a régi Marshallra hangolt G12T-75-ön is. A hang némileg szelídebb lett. Négy hangszórós Greenback-es ládán hozza az igazi, feldúsult soundot, nekem azon tetszett legjobban. Szokásomhoz híven keresgéltem, mibe tudnék belekötni. Meg is találtam azt, ami a szememet szúrta: a NYÁK. Az nem kellene! Aztán rájöttem miért így lett megvalósítva! Így újabb 50 év múlva az új Anniversary a JMP-1 Handwired lehet! Na kérem, így kell előretervezni! Gyűjtők, Marshall megszállottak, indulhat a roham!

CsŐ Veletek!                  Mezey Béla